Evalajos8 a vendégem - 3. oldal

Dinnyehéj kalap

evalajos8
2011.02.28

Személyes         

A fotó fekete-fehér, műtermi.

Karcsú, arányos, még  fiatal nő:  sötét kosztüm, sportos láb, trottőr cipő, mellette - kissé mereven állva -  fiatal férfi,  homlokba hulló hajfürttel, kezében fehér kesztyűt szorongatva. Mögöttük rémes függöny, archaikus oszlop.
Esküvői kép.
A nő arca eltökélt.  A legszebb éveit eltapsolta: szökött Sztálin-várost építeni, majd vissza: tiéd a gyár, magadnak építed! -
mialatt  szenvedélyesen, - néha veszélyesen - élt,  - életre való és talpra esett - csak a férfiakkal, különesen eggyel, nincs szerencséje. Ezt az egyet tette aztán apává, mit tehetett, akkoriban lánynak szülni (is) dicsőség volt. Az apa nem akart apa lenni, így hát inkább apa lett, valaki másé; riasztotta a perzselő szenvedély és a felelősség, így hát a másik csebert választotta a másik nővel együtt, s e döntés eredményeként ugyanannak évnek elején is született egy lánya, meg a végén is... Mivel a helyzete így tarthatatlanná vált, Kispest legsármosabb jávorbajuszával  rendelkező, lobogó hullámos hajú csibésze (csikkel a szája sarkában)   lelépett az 56-os zűrzavarban, rácsukva  az ajtót az összes asszonyra, porontyra, érzelmi és anyagi kötelezettségre,   és nyomtalanul  eltűnt. Úgy harminc évre.
A törvénytelen és a törvényes feleség várt. Fényképeket küldözgettek, leveleket, sokat és  hiábavalókat.
A másik asszony hamar  férjhez ment. Jól. A hoppon maradt egyik  meg kitanulta az esztergályos mesterséget, akkoriban ez volt a sikk, (meg a traktorvezetés)  és így az  első mosógépekbe ő  forgácsolt gumialkatrészeket.
Itt ismerkedett meg a fotón ácsorgó gyanútlan,  fiatal vidéki fiúval; férjet akart ő is, és pótapát a kis undormány gyereknek.
Az esküvő után sikerült szükséglakást szerezni, - igaz, csak szoba-konyhát - de akkoriban sokan éltek így, és útban volt már a következő gyermek is.
Pillanatnyi hely  szűke miatt a meglévő gyermeket bizonytalan időre a szerető  nagymamára bízták, aki így  40 évi szövőnősködés után,  kései anyáskodásra kényszerült;  a gyerek  egy kicsit később  értette meg, hogy imádott anyja nem tart rá igényt. Sokat volt boldogtalan, de olyankor  jókat  nevetett, ha nagyanyja az ellenállhatatlanul hamis,  mély fa-hangján eldönögte neki a Schneider Fánit...
A képen tehát ott áll a fiatalasszony, illendő sötét kosztümben, karcsún, dús barna haján - kis fátyollal - a  dinnyehéj kalap.
Talán az utolsó reményteli, szép napja volt.
Talán nem is akart már többet.
Minden elpusztító szenvedéllyel szerette azt az egyet.  Szenvedélyesen várta, amíg élt.
Hamar meghalt, pusztulást és romokat hagyva maga után.

l

LIBERTADOR

evalajos8
2011.02.22

Egyéb

Simón Bolívar azaz Simón José Antonio de la Santísima Trinidad Bolívar Palacios y Blanco- 1783-ban született Caracasban.
Ez a törékeny, karcsú, nagy műveltségű  nemes ifjú - hidalgo -   igen rövid fiatalság, korai özvegység és a katonai pálya választása után -  a dél-amerikai függetlenségi mozgalom elhivatott  vezetője lett,   (egyes vélekedések szerint diktátora); a spanyol önkény uralom megdöntője, hadvezér-politikus, aki Venezuela, Kolumbia, Peru,  Ecuador és Bolívia nemzeti hőse, azaz ő  lett a  Szabadító, az  El Libertador...
Páratlan hadvezér, páratlan szónok: "Katonák! Most cselekszitek meg a legnagyobbat,
amit az ég valaha is emberre bízott: egy egész világot készültök megszabadítani a szolgaságtól...." Kegyetlen és kérlelhetetlen, ha kell.
Bolívar nem szóban, de írásban is halhatatlan gondolatokat volt képes  a Cartagenai Kiáltványban vagy a Jamaikai levélben közölni. (S.B. írásai megjelentek magyarul!)
Bolivar álma az volt, hogy a Spanyol Koronától visszaszerezze és egyetlen nemzetté kovácsolja   a rettenetes  harcok árán visszaszerzett  területeket. Isten, haza, szabadság, egyenlőség: Voltaire, Rousseau, Locke olvasása után csak erősödött benne a szabadság utáni   vágy, az izzó tenni akarás.
Napóleonban - császárrá koronáztatása után -  csalódott, ugyanakkor  "Eszembe jutott hazám szolgasága, s felvillant előttem, hogy milyen nagy dicsőség vár arra az emberre, aki majd felszabadítja" - mondotta.
Hatalmas célját, a nagy államszövetség megalakítását nem sikerült elérni, de történelmi szerepe hatalmas, kivételes, és egyedül álló - mondja a hálás utókor...
Gabriel Garcia Marquez , Latin-Amerika legnagyobb írója  A tábornok útvesztője címmel borongós hangulatú regényt írt Simón Bolívar életének utolsó szakaszáról, (utolsó útjáról)  tragikusan korai haláláról... A megrokkant egészségű Bolívarnak ekkor már nem volt ereje Nagy Kolumbia, az álom megmentésére...
"Én a háború gyermeke vagyok, ...a csaták emeltek hatalomra; a szerencse tartott meg tisztségemben, amit a győzelem erősített meg." A halál 1830 decemberében éri,  utolsó, tüdővésztől izzó, lázas szavai:  "Menjünk... Ezek az emberek nem szeretnek itt bennünket...Vigyétek a poggyászomat a fedélzetre."
Nyughelye Caracasban van, a Venezuelai Nemzeti Pantheonban.
Simón Bolívar nevét ország, város, pénz, hegycsúcs, szimfonikus zenekar, stb, stb viseli.
Több, magyarra is lefordított regény születik, sőt magyar író is szentel egy könyvnyit életének (Csép A.), életét megfilmesítik, a numizmaták örömére gyönyörű pénzérméket bocsájtanak ki, - magyart is, utoljára 1983-ban.
Ahol dolgozom, utca, tér viseli a nevét, és áll még domborművű emlékműve is...
Sokan kérdezik, ki volt ő?
Ezért született ez a szerény megemlékezés.

Emlékezni Faludyra...

evalajos8
2011.02.16

Személyes

Nem csak a haja vont glóriát feje köré - lénye volt angyali...
Társaságában lenni olyan volt, mint  bársonyos macskát símogatni: megnyugtató.
Sugárzott belőle a harmónia, mint egy érzelmi kályhából, és  melegített...
Jó sorsa királyok, kalandarok asztalához ültette, majd  elegáns  hölgyek, nagyvonalú arisztokraták adták kézről-kézre, ám a megpróbáltatások idején, a legmélyebb kút mélyén is lel egy lapos követ - miként a bibliai József - amin ücsörögvén gondolkodni,  embernek maradni tudott.
Első versére rideg ukáz volt a válasz, F.GY.! Hagyja abba! - amit szerencsére, nem tett és így az újraértelmezett Villon szellemében írt Villoniádák népdalként szálldostak apáról fiúra...My Happy days  in Hell. A recski rémálom, a pokol víg napjai.
Negyvenévnyi emigráció  után jön  haza Erikkel, aki nem csak jó barát, jó titkár, de jó ember is. A lakás napfény, könyv, virág, - szőnyeg híján kopogós parkett, mert a láb már hamar botlik.
Verset csinálok - mondta - van, amikor egy sort hetekig, van, amikor egész verset egy délelőtt..."ha szabad így mondanom"...
A Duna partján jellegzetes mozdulattal simít végig szélfútta loboncán: Látod, ezért jöttem haza! Ilyen koszos, de ilyen gyönyörű az egész világon nincs! - mutatta a panorámát.
Csodálatos meséket tudott  élőkről, - a bukottakat, a holtakat emlékké írta, amennyire lehetett...
Szíves mesélő volt, szerette a fiatalokat - az egyikről csodálattal mondta, hogy lám, csak  huszonéves, és mindent tud a költészetről, - de honnan???, a másikról  megállapította, hogy tökéletes verseket ír ugyan, de oly lehangolókat...!
A hölgyekkel olyan gráciával bánt, ahogy senki; mellette a banya is hercegnővé lényegült:)
Ismerte Attilát, az egyetlen embert, akivel nem lehetett barátkozni,  csak vitatkozni - mondta, - aki zseni, és akin bár betegsége elhatalmasodott,  verset akkor is, úgy is,  tökéleteset alkotott.
A humanizmus és a szabadság szerelmese volt, az a fajta szerethető ember, akit majdnem mindenki szeretett, tisztelt.
Élete utolsó időszaka ellentmondásos: jókora  fityiszt mutat a konvencióknak.
Jó most verseit újra  olvasni,  egy kicsit emlékezni rá.

S menjetek, hátat fordítva a sírnak,
oda, hol szebben szaglik a virág;
s talán, ha majdan kettőezret írnak
Krisztus után, még tudja a világ,
hogy csókolt egykor Villon, a csavargó,
s mély serlegekből hogyan itta a bút,
 s hogy indult végül álmos és kanyargó

vizekre, honnan nincs visszaút.

1986

evalajos8
2011.02.09

Személyes

1986 - az számomra Csernobil.
1986 - a morbid vicc: hogyan vonultunk fel május 1-én? Sugárzó arccal!!! És tényleg.
1986- számomra boldog év  volt:  apára leltem, hosszasabb keresés után....  a szomszédos Bécsben. 30 év után 86-ban találkozhattam vele először, igazgatói, párt- és kisz-engedélyekkel, valamint  meghívó levéllel dekorálva, a családom persze itthon...
1986-ban Bécs egy csoda volt, a Nyugat és a luxus maga... 1986 a meglelt apa éve volt, a boldogságé, a sziporkázó kirakatoké, a hatalmas borjú bécsié, a gazdaság-bőség illúziójáé, a földalatti piacé, az U-é (Metro), a Mariahilferé, Schönnbrunné, Ulmé, Klimté és Erzsébet királynőjé,az egy korsó-egy poháré (sör) , (ein krügel, ein seidel), - sült krumplival----isteni volt.
Ezt az örömet sokáig be kellett aztán osztani.(Ingyen ebéd nincs!)
De ez már egy másik történet.:)

Emlékszel Eluardra?

evalajos8
2011.02.06

Kultúra

Emlékszel, olvastuk valahol...valahol, hogy  "Kis irkalapjaimra,//padomra és a fákra,//a porra és a hóra//felírlak én.//Sur mes cahiers d'écolier//Sur mon pupitre et les arbres//Sur le sable de neige//J'écris ton nom//...
Emlékszel, azt sem tudtuk hogy a nevét úgy ejtjük: 'elüar'...
És azt  sem tudtuk, mi az, hogy szürrealizmus, dadaizmus, és annak is utána kellett nézni, ki volt a jóbarát Picasso...
Nem tudtuk Aragont, az egzisztencializmust, a Littérature-t...

Csak olvastuk : Halál-szerelem-élet  - La mort- l'amour- la vie -  csak olvastuk  újszerű, mámorító sorait... rajongó volt és látnok...ugye,  akkoriban nagyon szerettük őt??!!

(Már tudjuk: Paul Éluard - Eugene Emile Paul Grindel 1895-1952 - francia költő, akiről Somlyó György így írt szonettjében: A csupasz kőből úgy vésném ki arcát,//hogy fele férfi lenne, fele nő,//fele ujjongó,fele szenvedő.//fele öregség, fele fiatalság.//
Igen. Ilyen volt.)


És egy mosoly

Az éj sohase teljes
Higgyétek el, ha mondom
Mindig marad
A bánat mélyén is egy nyitott ablak
Egy ablak mely világos
Mindig marad egy álom ami virraszt
Vágy betölteni csillapítni éhség
Egy jó egy tiszta szív
Egy kitárt kéz egy nyílt baráti kéz
És figyelmes szemek
S egy élet amit meg kell osztani.

(Somlyó György ford.)

A magyar Lorca: Sinka István

evalajos8
2011.02.02

Kultúra

A Fekete Bojtár - ahogy önmagát nevezte- 1897. szeptember 24-én született Nagyszalontán, apró, bérelt ház oldalsó kamrájában, román anya magyar fiaként jött a világra.
Korán árvaságra jut, apját a ridegpásztorok betegsége, a tüdőbaj viszi el.
Neve szimbolikus: a bihari táj embere csak a nagyon szegény, nagyon nyomorult embert hívja sinkának.
Példaképei híres bojtárok, akiknek később lírai emléket állít verseiben: Csupros Gyurka, Koncz Jankó és társaik.
Élete már ekkor a puszta fennmaradás, az éhhalál elleni szívós küzdelem.
Ugyanabba a református iskolába jár, ahol Arany János kezdte tanulmányait. Itt az utolsó padba ültetik mezítlábassága, nyomora miatt. Dacos-elszántan veszi fel a harcot a "cipősökkel", egészen a kitüntető első padig...
Továbbtanulnia lehetetlen. Első olvasmánya a Könyvek-könyve, édesanyja bibliája. Úgy érzi, szenvedései hasonlatosak Jézuséhoz.
Egy Petőfi kötetért rövid élete egyetlen saját tulajdonát adja, egy beteg bárányt. Ekkor határozza el: költő lesz.
Olvasási szenvedélyét gazdái nem nézik jó szemmel, véresre, aléltra verik. Lázad és szökik... Szomjazza a tudást.
Olvas ócska ládák mélyén talált zsíros kalendáriumot, Sobri Jóska, Angyal Bandi füzeteket, - néha kincsre lel: Mikszáthra, Tolsztojra, Miltonra.
Saját sorsán keresztül látja a pusztai cseléd kizsákmányolását, korai pusztulását, reménytelenül sivár rabszolgaéletét.
Pásztortüzek mellett hallgatja a bojtárok, tehenészek rémmeséit, baljóslatú legendáit. Öregszülék űzik a rontást, varázsfüvekkel vajákolnak, rémisztő altatódalokat dúdolnak -  érzékeny lelkében kitörölhetetlen nyomot hagyva.
Ekkor már verseket is  ír, de érzi, még nem igaz a szó. Pásztortársai értetlenül nézik.
1919-ben szerelmi házasságot köt Papp Piroskával, négy fiúk közül az első meghal. Felesége gyógyíthatatlan szívbeteg.
Vésztőre költöznek, ahol végre emberek közé kerül, könyvhöz, újsághoz jut.
 A Magyar Falu c. újság pályázatára küldött verseire figyel fel Féja Géza, s ezzel neve ismertté válik, szinte egy időben Szabó Pállal, Sértő Kálmánnal, Erdélyi Józseffel.
A Szabadság munkatársa már, de szomorú életkörülményei mit sem változnak. Egyre írja himnuszait, pásztorénekeit, balladáit.
1941-ben jelennek azok a versei, melyeknek a címei is versek: Szalontán egy ajtó muzsikál, Kicsi nép nagy bánattal, Bondár Mária balladája, s talán a legszebb sinka-ballada, az Anyám balladát táncol.
Novellát, publicisztikát ír, száznál több jelenik meg 27 lapban; igaz, sokszor nem könnyen. Híres földije és pályatársa, Zilahy Lajos is már csak az ismert Sinkát támogatta.
Újságot szerkeszt Szabó Pállal és Barsi Dénessel, lapjuk örökös anyagi gondokkal küzd.
Móricz Zsigmond veszi szárnyai alá, aki akkoriban a Kelet Népe szerkesztője. "Így még nem dalolt az esti szélben senki angyalfaragta furulyán" - írja Sinkáról. Sinka nagyra tartja Móriczot, tetszenek neki a Nyugat új nevei: Kosztolányi, Juhász Gyula, Tóth Árpád. Idegenkedik Babitstól, József Attilát sorsosának érzi.
1942 őszén megalapítja a Magyar Hatodos Társaságot, tagjaik főleg népi írók.
1945 után kissé kisodródik az irodalmi életből. A béresek, napszámosok világa, melyet oly mérhetetlen szenvedéssel élt meg, már eltűnőben van. Úgy érzi, vakvágányra került.
Folyik ellene az ellenpropaganda néhány félreértelmezhető, zavaros ideológiájú, rosszul fogalmazott kijelentése miatt.
Kényszerű hallgatás után, 1957-ben tér vissza az irodalmi életbe; írásait közli a Szabad Föld, az Új Magyarország, az Élet- és Irodalom, a Kortárs.
Megjelenhetett  volna verseskötete, de nem gyakorol önkritikát néhány vitatott írásával kapcsolatosan.
1961-ben  novelláskötete, 64-ben verseskötete jelenik meg, mégis, valahogy csönd van körülötte.
Utolsó éveiben gyötrelmes betegség kényszeríti ágyba. Harmadik felesége társa, múzsája, ápolója.
A magyar Lorca 1969-ben halt meg - félig elfeledve - Budapesten.
Veres Péter búcsúztatja: "...azt hagytad,  ne legyen beszéd, így hát nincs beszéd. De mi még találkozni fogunk - a magyar nép szívében..."

Mementó - vers

evalajos8
2011.01.27

Kultúra

Pilinszky János: Harbach 1944

 

Újra és újra őket látom,
a hold süt és egy rúd mered,
s a rúd elé emberek fogva
húznak egy roppant szekeret.

Vonják a növő éjszakával
növekvő óriás kocsit,
a testükön a por, az éhség
és reszketésük osztozik.

Viszik az utat és a tájat,
a fázó krumpliföldeket,
de mindennek csak súlyát érzik,
a tájakból a terheket.

Csak szomszédjuk esendő testét,
mely szinte beléjük tapad,
amint eleven rétegekben
egymás nyomában inganak.

A falvak kitérnek előlük
és félre állnak a kapuk,
elébük jött a messzeség és
megtántorodva visszafut.

Térdig gázolnak botladozva
facipőiknek alacsony,
sötéten zörrenő zajában,
mint láthatatlan avaron.

De törzsük már a némaságé.
Magasba mártják arcukat,
feszülten mintha szimatolnák
a messze égi vályukat.

Mert fogadásukra már készen,
akár egy megnyiló karám,
kapuit vadul széttaszítva
sarkig kitárult a halál.

1 vers

evalajos8
2011.01.26

Kultúra

Vas István:

Óvatosan

Csak lassan csak óvatosan
Csak meg ne forduljanak utánad
Csak ne engedd őket a szemedbe nézni
Csak óvakodj a szemükbe nézni
Csak mosolyogj akárhogy vicsorognál
Csak meg ne állj a játékasztaloknál
Meg ne lásd kezükben a hamis kártyát
Meg ne lásd mekkora téttel játsszák
Hamis pénzzel mennyit kifizetnek
Elfordulj nem szabad észrevenned
Állj meg egy szóra ezzel meg azzal
Ne lássák van ami megvigasztal
Tétován totyogva vegyülj ezekkel
Gyanút ne fogjanak hová igyekszel
Csak meg ne lássák mi van a szemedben
Csak meg ne sejtsék mit tartasz kezedben
Próbáld a lépést ahogy a többi
Készül csak készülj van hova szökni

BARÁTAIMNAK!

evalajos8
2011.01.24

Személyes

Kedves Septicusom! Azt mondod, néhány vendéged megrótt, mert barátaimat minden lehető alkalommal mértéken felül dícsérem. Beismerem e hibát, de inkább rokonszenvesnek találom. Mert van-e szebb dolog, mint jószívűségből hibázni? De kik is  azok, akik barátaimat nálamnál jobban ismerik? Feltéve, hogy csakugyan ismerik, miért irigylik tőlem az ilyen boldogító tévedést? S ha barátaim nem olyanok, mint amilyennek mondom, nem vagyok-e boldog, hogy ilyennek hiszem őket?
Másokat vegyenek hát célba ezek a bírálóim mindent rosszra magyarázó buzgalmukban! Éppen elég ember akad, aki azon a címen, hogy őszintén megmondja véleményét, ócsárolja barátait. De engem soha nem fognak meggyőzni, hogy túlzó vagyok barátaim iránti szeretetemben. Minden jót!
ifj.Plinius 7/28.

Nem tudom ennél szebben köszönteni azokat a barátaimat, akik ma felhívtak, írtak, sőt megleptek!
Köszönöm, hogy vagytok.

1 vers

evalajos8
2011.01.22

Kultúra

Garai Gábor:     BIZALOM

S ha százszor becsapnak
és ezerszer csalódom abban
kinek szívemet, mint álmából
a rózsát kitakartam
s ha épp az árul el
kit életemmel fedeztem én
s ha tulajdon fiam tagad meg
és ha nem harminc ezüstért
de egy rongy garasért
adnak el engem barátaim
s ha megcsal a reménység
s ha kudarcaim térdre kényszerítenek
és elátkozom már, hogy megszülettem
s ha csak a bosszút hizlalja
a hála híveimben, s ha rágalom kerít be
- akkor se mondom, hogy nem érdemes!

Akkor se mondom,
hogy nem érdemes hinni az emberben
akkor se mondom,
hogy megélek magam is néptelen magányban
mert irgalmatlan az élet.
De csöndes szóval, eltűnődve mondom
bizalmam sarkig kitárt kapu
nem verhet rá lakatot a gyanú
ki-be jár rajta bárki szabadon.
Egy besurrant csaló tiszteletére
nem állítok őrséget tíz igaznak!
Kit tegnap itt a gyöngeség bemocskolt
megtisztálkodva ma betérhet újból
ki kétélű késsel jött ide ma
köszönthet holnap tiszta öleléssel!

Nem, nem a langy irgalmat hirdetem
nem hirdetek bocsánatot a rossznak
kegyelmet a hazugnak
nem tudok mentséget a könnyes képmutatásra
s az öngyilkos szenvelgést gyűlölöm
akár a nyers önzés orvtámadását.
De hirdetem, hogy bűneink mulandók!
Mint a mammut és az ősgyík
a múltba porlad a gyűlölet és a gyanakvás
dühünk lehűl, csak szerelmünk örök.
S halandó gyarlóságai között
csupán maga az ember halhatatlan.
Kérlelhetetlen gyötrelmei ellen
irgalmas vára bizalomból épült
s az önmagával vívott küzdelemben
csak jósága szolgálhat menedékül.

A dallamos szomorúság költője: Reviczky Gyula

evalajos8                                                             
2010.12.15

Kultúra

Elfelejtettük őt, pedig irodalmi életünk Arany János utáni, de Ady előtti időszakának meghatározó egyéniségű alakja.
1855. április 9-én született a nyitra megyei Vitkócon. Apja műveletlen, hiú, bohém arisztokrata, anyja cselédlány, aki születése után nem sokkal elhagyja gyermekét.
Zaklatott gyermekéveit többé-kevésbé apja házában tölti.
Érettségizik, mikor apja meghal és kiderül, hogy törvénytelen gyermek;  még a Reviczky név viselésére sem jogosult, nemhogy az örökségre. Nyomor vár az igen művelt, tehetséges fiatalemberre.
Saját erejéből szeretne megélni; ír, nem is rosszul, de műveit ellenszenvvel, meg nem értéssel fogadják. Még a bölcs, de már idős költőfejedelem, Arany János is csípős megjegyzéseket tesz az ifjú újságíró "kozmopolita" költészetére.
Igen. Reviczky  mást, újat akar: a kényelmesre taposott ösvényről letér, tudatosan helyezkedik szembe a népies-nemzeti irányvonallal.
Megélhetési gondjai miatt nevelői állást vállal  vidéken. Itt találkozik a szerelemmel, Emmával. Ez a szerelem - bár korántsem viszonzatlan - nem teljesedhet be a költő bizonytalan származása, egzisztenciális gondjai miatt. "Ábrándjaim derűs világát/Beárnyékozta szenvedés./Hol nap még szívembe süthet,/Immár csak egy parányi rés./Oda van a tavasz bűbája,/Ibolya többé nem terem!/Mégis, mikor te jutsz eszembe,/Szép májusról zeng énekem./ - írja Első  szerelem című versében.
Aradon, majd Kassán újságíróskodik. Megtörve tér vissza Pestre.
Első verseskötetét  a Petőfi Társaság nyomtatja ki, Ifjúságom címmel.
A fiatalok nemzedéke lelkesen fedezi fel magának; rajonganak az eddig még nem hallott, új-más hangért; igazi nagyvárosi költőt, sőt szellemi vezérüket látják benne.
Reviczky költészete alaposan felkavarja a Kiegyezés utáni magyar irodalom állóvizét, pedig hangvétele egyáltalán nem harcias és nem is forradalmi...
A csendes részvét, a fájdalom, a viszonzatlan szerelem poétája, az élet peremére szorult  kisemberé; az elesettek, megszomorítottak dalnoka.
Előszőr ő fordítja magyarra Baudelaire-t. Versei, esztétikai-irodalomkritikai cikkei, novellái jelennek  meg. Úgy tűnik, végre révbe ér.
Ám a nélkülözés évei szervezetét tönkre tették; megbetegíti a század gyógyíthatatlanul súlyos kórja, a tüdőbaj.
Barátai, rajongói eljuttatják külföldi üdülőhelyekre gyógyulni.
Utolsó, végzetesen lángoló szerelme a zseniális szinésznő, Jászai Mari.
Alig harminc éves, népszerűsége páratlan méreteket ölt.
Rövid, lobogó alkotói időszak után betegsége elhatalmasodik; színésznő szerelme kíméletlenül elhagyja...
34 éves mindössze, mikor egy Üllői úti klinikán 1889-ben - magányosan - meghal.

Életművének értékelői úgy tartják, nem volt igazi nagy költő, s igazán klasszikussá vált  verse sincs.
Mégis: fontos kezdeményező szerep volt az övé. Hídja és előfutára volt a századforduló kialakulóban lévő nagyvárosi
költészetének.

Magamról című, -már-már impresszionista hangulatú - költeményének utolsó versszakában így ír: "...Úgy tekints az emberekre,/Hogy a föld se jó, se ferde;/Se gyönyör, se bú tanyája,/Csak magadnak képe,mása./Ki sóhajtoz, ki mulat./ A világ csak - hangulat."/...

Tali

evalajos8
2010.12.07

Személyes

Sziaszia, de rég találkoztunk, fura, nem, hogy mindig a dokinál, ámbár amennyi bajom nekem van, nem csoda, képzeld most voltam a Bizottság előtt, ezek a suttyók nem véglegesítenek, csak nem képzelik, hogy valami csoda folytán, 56 éves koromra majd kicsattanok nekik az egészségtől, hát nézz rám, nyolc kilót fogytam, nyolcat! és magas a koleszterin szintem, a vérnyomásom, a nyakamat csak ennyire tudom elfordítani, porckorong sérvem van, s ettől folyvást zsibbad a kezem, nem csak a bal, de mosmár a jobb is, és a hátam - te, ha tudnád, hogy fáj - s ettől a lábfejem csak úgy puffan, nem mozog rendesen, egy csinos cipőt nem vehetek fel, mert elesek benne, merthát a szédülés húzza a fejemet, vérnyomás, cukor, ki tudja, bármit csinálok a cukrom nyolcöt körül van, de mindegy, mibe döglik meg az ember, gondolj bele, csípőcsont szűkületem van, és ugye, a baj nem jár egyedül, volt egy karambolunk is a férjemmel, gyorsan mentünk, nem mondom, és a biztonsági öv összezúzta a mellkasomat, hasamat...dupla adag antidepresszánst szedtem hat hétig, a kedélyállapotom tropára ment, pedig nem vagyok egy panaszkodós típus, a férjemnek is ezt mondtam, mert azóta nem mosolyog, mióta megszünt a munkahelye, és csak búsúl, mondom neki, apa rólam vegyél példát, hol engedhetem ezt én meg magamnak, azt  képzeld, megy a vidám film a tv-ben, és ez a süket nem nevet, mert csődbe jutott, aszondja...mondta is Eti, a lányunk, hogy apával beszélni kellene, bár Eti lába is fáj, mert fodrász, és elege van, és ha rágondolok, mindjárt szaporábban ver a szivem, a szívgyengeséget az anyámtól örököltem, ötvennyolc évesen halt meg, nem vigyázott magára, na látod, ezért jöttem most ide a dokihoz, mérjen már vérnyomást, eztazt, naplót vezetek róla, megaztán a hátamon ki jött valami kis izé, talán övsömör-ilyesmi, mindegy, jobb ha orvos látja, nem?hisz te tudod, milyen régen beteg vagyok, sosem tudtam dolgozni, rokkant vagyok, ha nem is százalékoltak le teljesen, huszonötezret kapok, hát az mire elég, lehet, hogy el kell adni a házat, és felélni, ami marad, az uramnak mondtam is, hogy mit szólna, ha ennyi bajjal nyűglődne...el is akarok menni az Amerikai úti idegsebészetre, műtsenek meg, az a tuti, csak előtte még levetetem a nyakamról ezt a szemölcsöt, persze lézerrel, és csináltatok egy ékágét, 8 havonta lehet...most mondd meg, mi vár még rám, mit vétettem, nanana,  végre én következem, rohanok, rohanok, te, hogy milyen jót dumáltunk, sziaaaa!!!!

Ha beteg lennél...3.

evalajos8
2010.11.16

Személyes

Ha atyai nagyanyád bájos arcát nem, csak a  visszereit testálta rád, ráadásul a súlyod is túltúl(zott),továbbá háziorvosod is trombózissal, embóliával fenyeget - nos akkor pánikszerűen vállalod az ún. varix műtétet, ami ma már semmi, rutinosabb helyeken a portás enmaga végzi...
Azt persze nem tudod, mit vállaltál: a krónikus és egyéb bajaid  miatt az aktus nem átaludható, így a bénításos-epidurális érzéstelenítés vár rád, ami ugyanolyan rémes, mint amilyenül hangzik...
Nem a levegőbe dumált  a horrorisztikus Stephen King, amikor a "hájtek" műtők hangulatát ecstelte: az odavezető úton valóban rohannak a fejed felett a lámpák, miközben a rövid, zöld lepel alatt meztelenül fogvacogsz, mindkét karodban csövekkel, fujtató alkalmatoságokkal, mellkasodra csattintott eletróda tappancsokkal dekorálva, higgadtan várod a felfoghatatlant...
Az aneszteziológus rutinnal matat, sertepertél: konstatálod, hogy a gerinc melletti injekció elviselhető, ha nem tekinted a vele járó szolíd vérfürdőt; a melegség hamar eltölt, s maga a félelem is: állok-e még valaha...?
A következő két órában valaki másról beszélnek; lökdösést, rángatás, indőnként káromkodást érzékelvén egyszercsak csengő szól, nagyon messziről, de ez nem a puha, semmibe való pörgés, hanem valami halálos megsemmisülés, jaj.
A rutin már nyomja a koffeint, hurrá, köszönet nincs benne: újra műszerek csattognak egy morbid üzemi konyha  fémes zajai, majd a zord végszó.
A test lassan érzékel: gyorsan fáj. Nem számít. Tíz-tizenkét órát mozdulni sem ajánlatos, ha nem akarsz irgalmatlan fejfájást, roggyant végtagot; viszont hihetetlenül, nagyon és mikndennél jobban kell pisilni.
A szomszéd beteg -megszánván - elcsór egy redvás kacsát, és újra szép az élet...hálás vagyok, nagyon.
Lábraállok. De milyenre?! Első kötözés:nem nézem, és járókeret után vágyom. Uralkodom magamon, különben is, mehetek haza!  Szerencsére van autósom, aki hazaszállít, ámbár nem kis gondot jelentett, hogyan lehet ekkora fenékkel, de merevre múmiázott lábbal betolatni egy nem is túl kicsi autó hátsó ülésére.
Édes otthon, végre! Ha nincs egészségügyised otthon, akkor időben oldd meg! Nekem van, mégis horror volt az első (át)kötözés és fáslizás, majd a második és harmadik is!
Itt tartok most. A jobb lábamon 39 kisújjnyi luk, és három tíz-hbúsz centis varrat - úgy bokától-tokáig - szivárog, folyik, fájogat, ámbár javul is...Igen.
Le a kalappal az Orvos előtt, aki eligazodott ereim útvesztőiben és tette, amit tehetett; tudom, ezt kellett tennie.
Köszönet  a jóbarátnak, aki üzent, hogy fogja a kezem: így sokkal könnyebb volt!